...remélem a rossz hullámnak is vége az évvel együtt, és elkezdődik valami új, valami jobb.
Lássuk csak mi történt idén:
Tavaly a szilvesztert New Yorkban tölthettem a barátaimmal. Életem legjobb szilvesztere. Egyik régi barátnőm már "sokat látott new yorki, de mégis mindig Eurotrash", megmutatta az egész várost, megismertetett olyan emberekkel, akik ott születtek, és rajtuk keresztül láttam milyen egy amerikai korombeli élete...és persze azt is, hogy milyen egy nem amerikai korombeli élete. Sok új embert ismertem meg, akikkel 1 év elteltével még mindig tartjuk a kapcsolatot, és két drága jó régi barátnőmet hosszú idő után ismét láthattam. Mindketten próbáltak rábeszélni, hogy maradjak, de végül hazajöttem. Azóta is bánom. Amint hazajöttem, másnap meghalt a nagymamám. Valahogy nem értem, hogy adhat az ég egyszerre egy jót és egy ennyire rosszat.
A tavasz úgy telt, hogy utáltam a munkahelyemet, visszavágytam a nagyvárosba. De tudtam, hogy ha elköltözök, akkor nagy karrierre nem számíthatok egyhamar, ott nehezebb külföldiként érvényesülni, persze hosszú távon kifizetődőbb. Az tuti, hogy a férjem külföldi, lehetőleg amerikai lesz, hogy a gyerekeink ott nőhessenek fel. Ennyi előnnyel indulhatnak legalább az életben. Nyár elején az addig parkolóspályás, de soha el nem feledett álmom végre újra szárnyra kaphatott. Egy üzleti partnerből nagyon jó barát lett, és együtt haladunk a cél felé. Szerencsére hasonlóak a céljaink :) Júliusban szétvésték az arcomat, azt mondták a polip nem háziállat és kiszedték az orromból. Augusztusban új munkahelyem lett, végre fellélegezhettem. Valójában az értékesítés sosem sétagalopp, de itt legalább jó a társaság, és szeretem a munkámat. Augusztusban két régi barátom 10 év után végre összekötötte az életét. Hatalmas buli volt, szuper esküvő, és persze én megint a rossz emberbe szerettem bele. Valahogy furi, de talán először éreztem, hogy "egy család vagyunk", ahogy ott volt a gyerek is, de tudom mégsem ő lenne az igazi. Ősszel a sok munkával telt az idő, az új munkahelyem sok programot csinál, folyton csak a buli meg a meló.. :) Na meg persze ott az álmunk is, amivel sokkal kevesebbet foglalkoztam, mint kellett volna, de így is jó úton haladunk, legfejjebb kisebb léptekben. Ősszel az is kiderült, hogy egyik legjobb barátnőm terhes. Decemberben nekik is volt esküvőjük.
Tavaly voltak új évi fogadalmaim.... nagyjából egy teljesült, a többi bedőlt. Egyik még februárban, aztán sorban mind. Pasik terén nehezen tudom eldönteni, hogy mit is szeretnék. Idén két "nagy szerelmem" volt, de egyik sem az igazi. Tudom, ha rendes kapcsolat lett volna belőle, akkor nem lett volna ilyen rózsaszín. Én vagyok az a Bridget Jones, aki sosem választja Mark D'Arcy-t... Túlságosan is pontosan tudom, hogy milyen pasit szeretnék, és ilyet jó pár éve nem odort elém az élet. Rossz helyen keresek, ez tuti. Januárban még New Yorkban elgondolkodtam egy pasin, aki néhány szempontnak megfelelt, persze soknak még nem, de ő fiatal volt hozzám.
Most irigykedve nézem a barátnőimet, akik amerikai pasikkal ismerkednek, izgalmas az életük, ott élnek a nagy városban, és több lehetőség adott nekik, mint itt nekem.
Nagyjából olyan ez, mint amikor valaki vidékről Pestre költözik. Pestről New Yorkba költözni legalább ekkora lépés....ha nem nagyobb.
Mindenki mondja itthon okosan, hogy "ott sincs kolbázból a kerítés", de aki járt már ott, az nehéz szívvel jön haza, vagy haza se jön, és aki ott él, az inkább lesz illegális bevándorló, minthogy hazajöjjön, kockáztat, és fél, hogy egyszer vissza kell jönnie. Akkor hát kinek van igaza??
Én is így érzem, hogy tavaly nagy hibát követtem el. Javítottam azzal, hogy elkezdtem megvalósítani egy másik álmomat, most már egyik nem zárja ki a másikat.
Remélem a 2010 mindhárom álmomhoz pozitív dolgokat hoz. Tőlem is függ.
2009. december 31., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)