A TV hatalma

Most már közel egy hete teljesen kiiktattam a tv-t az életemből. Egyetlen percre sem kapcsoltam be. Az eredmény döbbenetes!
Gimis koromig sokat néztem tévét...nagyon sokat. Annak ellenére, hogy a sulin kívül rengeteg barátom volt, és gyakran ütöttük el együtt az időt, még mindig sok időm maradt a tévézésre. Aztán a fősulin kevesebb, de még mindig napi több órát ültem a doboz előtt.
Egyszer a baráti társaságból valakinek az az ötlete támadt, hogy mondjunk le a kábeltévéről, és inkább szervezzünk közös programokat. Ez úgy 6-8 éve volt, és akkoriban ez mindenképpen szembeszállt az általánosan elfogadható nézetekkel. Egy fiatal, huszonéves csapat miért akarna lemondani arról, hogy naponta ismerje a legfrissebb zenei klipeket, és lássa a népszerű sorozatokat, netán megnézze a híradót? A válasz egyszerű. Az egyik legnagyobb példaképem, aki sokat tapasztalt már az életben, rádöbbentett minket, hogy a tv előtt ülve pillanatnyilag jól érezhetjük magunkat, de semmi maradandót nem alkotunk, és nem születnek új élmények. Véleménye szerint, ha elmész 3 hétre Hawaiira, úgy hogy közben nincs alkalmad tévét nézni, amikor hazajössz, akkor nem az lesz az első gondolatod, hogy "de kár, hogy kihagytam a híradókat és az xy sorozat részét 3 hétig", hanem rengeteg élménnyel gazdagodva, nyitott elmével szemléled a világot. Ezen elgondolkodva mindannyian lemondtuk a kábeltévét, és igyekeztünk minél több élményt begyűjteni. A három földi sugárzású csatornán nem sok nézhető adás volt, de még így is sikerült néha ott felejtenem magam előtte.
Az utóbbi egy évben azt gondoltam, hogy nagyon keveset nézem a dobozt, de volt pár kedvenc műsorom. A Forma 1, Doktor House, Született feleségek, nyomozós sorozatok, de esténként inkább dvd-ről vagy laptopról néztem Jóbarátokat vagy Simpson családot a nap levezetése képpen.
Vége a Forma1-nek, és lassan megszűnik a földi sugárzás, és az élet úgy hozta, hogy a tévé fizikailag működésképtelen lett. Eleinte furcsa volt. Ennek már majdnem egy hete.
Az elmúlt napokban arra jöttem rá, hogy sokkal több időm van így, és sokkal jobban tudok koncentrálni minden másra.
Nem szorít az idő, hogy ezt vagy azt még megcsinálom, aztán kezdődik a valami a tévében, nem ehhez igazítom a programjaimat, és mivel nem szól a háttérben sem egyik agyalágyult celeb sem, így nem foglalja le az agyamat sem. Felszabadító érzés.
Most esténként Brian Tracy-t vagy zenét hallgatok, vagy beülök a kádba egy kellemes forró fürdőre, a fennmaradó szabadidőmben pedig olvasok, vagy kint sétálok a szabadban. A találkozókat és a munkám egy részét kávézókban, éttermekben, kényelmesen végzem.
Az utóbbi időben úgy tűnt, hogy már nem elég a 24 óra. A munka sok, a szabadidő kevés, már szinte aludni sincs idő, az agyam folyton le van foglalva valamivel, amitől folyton fáradt és nem tud koncentrálni. Ezzel az aprócska változással úgy érzem nyertem napi néhány órát, amit arra használok fel, amire csak akarok. Esténként gyertyát gyújtok, kellemes zene szól, és elgondolkodok olyan dolgokon, amire eddig nem volt időm.