A változás jó!

Ha messzire költözöl, akkor annak az a jó és a rossz része is, hogy nem vagy ott, ahol eddig.
Új helyszín, új lakás, új körülmények, új emberek, új mindennapi rutin és új kihívások és lehetőségek. A változás jó. Akik kilépnek a komfortzónából, azok olyan dolgokat tapasztalhatnak meg, amiket azelőtt soha, és a "régi" helyükön soha nem is tudtak volna. Legtöbbször a családra vagy barátokra hivatkozunk, azután kiderül, hogy a családot úgyse látjuk minden nap, a barátság 90% pedig mulandó... a maradék 10% pedig a távolsággal sem gyengül.
Leginkább az emberi kapcsolatok mércéje lehet a távolság. A szerelmek erősödnek vagy teljesen kihunynak, a barátságok szorosabbra fűződnek vagy teljesen eltávolodnak egymástól az emberek, de az biztos, hogy olyan nem marad, mint azelőtt. A különböző élmények miatt persze a szakadék nőhet az idő elteltével, van ami a féltékenység, és van ami az érdektelenség miatt. Akikkel azelőtt se foglalkoztunk igazán, azzal a távolság vagy idő növekedésével még kevesebbet törődhetünk, akikre pedig irigyek vagyunk, fél szemmel még odanézünk, hogy lássuk mi történik vele.
A távol lévő emberek kevesebbszer okoznak csalódást, mint a közelebb lévők, ezért lehet picit csábítóbb. Valakire sokat gondolsz, de félsz, hogy már annyira más úton haladtok, hogy a szakadékok már áthidalhatatlanok. Egy ideig szemet lehet hunyni felette, de előbb-utóbb kiderül.
Ha az embereket kívülről és objektíven szemléljük, félretéve minden érzelmet, akkor láthatjuk az igazi énjüket. A cselekedeteik, a mondataik, a közös élmények és a tapasztalatok alapján mindenki le tudja vonni a következtetéseket a másikról, legfeljebb csak nem vagyunk elég bátrak ehhez a lépéshez.
Attól, hogy valakivel jól érezzük magunkat, még nem biztos hogy az igazi társ, és attól, hogy valaki akadályokat gördít elénk, még nem biztos, hogy ellenség. A szándék és a tettek összefüggnek. Valaki minden jó szándéka ellenére sem könnyíti meg a helyzetünket, valaki pedig a rossz szándékot nyájas külsőbe öltöztetve elhiteti velünk hogy mellettünk áll.
Merjünk bátrak lenni, a dolgok mögé nézni, és a saját érdekünkben őszintének lenni magunkkal! Így mindig sejthetjük majd, hogy mire számíthatunk.
Régi és új, mély és felszínes barátságok jutottak eszembe az elmúlt napokban. Amikor egy másik embert így "kívülről" próbálunk szemlélni és őszintén meglátni a jót és rosszat egyaránt, a későbbiekben még így is hajlamosak vagyunk elfelejteni. Bízunk benne, hogy most tényleg jót akar, vagy ok nélkül is a rosszat feltételezzük.
A legszomorúbb és a legboldogabb helyzetek is egy ilyen szűrőrendszert alkotnak. Hogy kikkel osztjuk meg és hogyan, az a kapcsolatunkról és magunkról árul el sokat.
Önismeretben kicsit elmerülve, néhány eseményt vizsgálva magammal kapcsolatban is rájöttem bizonyos dolgokra. Az idő múlásával egyre kevésbé vagyok empatikus, ami miatt bizonyos emberektől és helyzetektől távolabb kerültem, bizonyos emberekhez és helyzetekhez pedig közelebb. Így van ez mindannyiunkkal. Amikor egyik tulajdonságunk változik, akkor a környezetünk egy része is változik. Egy ideig talán még megtanulhatjuk ezt kezelni és nem kimutatni, de nem fogjuk jól érezni magunkat már abban a szituációban.
A minap egyik ismerősöm drasztikus lépésre szánta el magát, és hátat fordítva eddigi életének, barátainak, karrierjének, teljesen új életet kezd egy másik környezetben. Ő sokakkal ellentétben nem a helyszínen változtatott, hanem az életmódján, életfilozófiáján és hozzáállásán. Egy ilyen változás nem megy egyik napról a másikra, évek óta halmozódott fel benne a gondolat, és most eljött az idő... Mivel eddig nagy hatással volt rám az élethez való hozzáállása, a tapasztalata és az iránymutatásai, ezért elgondolkodtam, hogy vajon az "új ember" is hasonlóan kedves lesz-e a szívemnek. Ő már biztosan tudja erre a választ, és tudatosan halad az új célja felé, idővel pedig mi, a többiek is megtudjuk.
Én hiszem, hogy minden változtatás fejlődés, a változás jó, és az ezzel járó átmeneti apró kellemetlenségek és bizonytalanságok után mindig valami izgalmas és jobb következik! :)