Az utóbbi néhány hónapban láttam sikeres vagy a siker felé tartó embereket. Egytől egyig megszállottan, gyerekkoruktól vagy hosszú évek óta fejlesztik magukat, hogy egyszer elérjék a céljukat.
Egyikük még csak 13 éves, 5 éve jár énektanárhoz, és óvodás kora
óta énekes szeretne lenni. Szabadidejében gyakorol, énekel kottát olvas.Másikuk sikeres üzletember, évek óta fejleszti a személyiségét, és a céljainak megfelelően cselekszik. Szabadidejében megszállottan bújja a könyveket, és a neten sikeres emberek beszédei után kutat.
Sorolhatnék még, de azt hiszem a lényeg ebből is látszik: a sikert nem adják ingyen.
Bármit is jelentsen valakinek a "siker", azért keményen kell dolgoznia.
Ez főleg azért nagy kihívás, mert siker érdekében kizárólag magadat kell megváltoztatnod. A szokásaidat, a gondolkodásodat, a véleményedet, az uralkodó gondolataidat, a cselekedeteidet és az emberi kapcsolataidat.
A környezetük rendszerint megszállottnak vagy őrültnek tartja őket, akik csak egy témáról tudnak beszélni. Hiszen ez érdekli őket, ekörül forog minden gondolatuk. Céljaik tiszták és határozottak. Ezek az emberek rendkívül erős jellemek.
Körbenézek, és látom, hogy a legtöbb ember körülöttem nem ilyen.
Anno egy hálózatépítő cégnél dogozva láttam, hogy sokan csak legyintenek a nagy vezetőkre, hogy őrültek. Sikerről és boldogságról beszélnek lelkesedéssel - "ugyan, ki veszi ezt be?"
A kételkedők, akik nem is voltak képesek változni, rendszerint céltalan és határozatlan emberek voltak. Fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek magukkal a világban, és megrémítette őket hogy másoknak vannak céljai. Nem is voltak elég erősek ahhoz, hogy ezen változtassanak, és valóban találjanak egy célt. Lássuk be, célt és álmokat találni magunknak valóban nehéz.
Én gyerekoromtól tudtam az irányt, mégis nagyon nehéz volt, amikor mindezt szavakba, vagy képekbe kellett önteni. Hónapokat töltöttem el vele. Többször új füzetet indítottam, amíg tökéletesen meg nem fogalmaztam a célt.
Azóta ez már fejben is megy, a sok írásos gyakorlás után már nem feltétlenül szükséges a füzet, de még mindig sokkal nagyobb hatással van rám. Olyan ez, mint a matek.
Azt látom, hogy a barátaim, munkatársaim, ismerőseim körében nagyon kevés embernek vannak céljai. Mindig óvatosan kell fogalmaznom, amikor a sikerekről, célokról beszélek velük. Nem azért mert irigyek... sőt, nagyon is sokan segítőkészek, és szívesen részt vesznek egy egy projektben barátságból. Sokkal inkább azt látom, hogy őrültnek és megszállottnak tartanak, és nem tudnak mit kezdni a lelkesedésemmel.
És amikor beszélgetünk, legszívesebben örömújjongva mesélnék, hogy "Hé srácok, akkora ötletünk van, és ilyen sikerrel fogadták a partnereink...!"
Minden apró előrelépést nagy sikernek élek meg, mert látom, hogy a cél felé visz.
Az elmúlt másfél év lelkesedése lassan bennük is lelkesedést vált ki. Csillogó szemmel de félénken beszélgetünk egy egy lehetőségről az ő életükben is. Azt hiszem, feladatom, hogy ilyenkor támogassam őket is ebben, ahogyan azt velem is tették anno. Mindegy kinek mi a célja, milyen területen vagy mit szeretne. Ha valaki elhatározta, hogy egy irányba halad, akkor a barátai közül, akik már megjárták ezt az utat, kutya kötelességük ebben támogatni, és nem hagyni lankadni a lelkesedést. Saját tapasztalatomból tudom, hogy néha nem elsőre találjuk meg az utat, de ha irányt váltunk, és jó felé, akkor a lelkesedés csak még nagyobb lesz.
Azt is meg kell tanulnunk, hogy egyáltalán keressük az irányt. Aki erre fogékony, az próbálkozni fog, de akit el sem gondolkodtat a téma, arra nem érdemes ráeröltetni, hisz úgysem kezd vele semmit.
Nem mondhatnám, hogy az elmúlt hetekben sok vagy nagy, kézzel fogható sikereket értem volna el. Inkább csak komoly lépéseket tettem a cél felé. Ez lelkesít. Ettől boldog és ígéretes minden új nap, amikor a cél felé tehetek egy újabb lépést.
