A szélrózsa minden irányába nézz...

A hétvége mindig jó alkalom arra, hogy egy kicsit leüljünk és elgondolkodjunk, hol is áll az életünk. Csend, nyugalom, semmi rohanás... Néha nem árt egy-egy ilyen mérföldkövet letenni, különben nem tudjuk, hogy a terveinknek megfelelően alakulnak-e a dolgok. A tegnapi számvetésnél jutott eszembe, hogy már megint nem tudom hol áll a fejem, és ezt még élvezem is :) Több szálon is futnak a dolgok az életemben, amik egyenlőre apróbb sikereket hoznak csak, de nagy reményeket fűzünk hozzájuk.
Pár hónapja elültettünk egy bogarat a fülünkbe: "legyünk holding". Én először arra gondoltam, hogy a jelenlegi két irányvonallal sem tudunk megküzdeni, de valahogy mégis érdekelni kezdett a dolog. Lassan kialakult, hogy van még 3-4 irányvonal, amihez kis erőfeszítéssel de jó szervezéssel még hozzá tudunk szólni. Így hát az elmúlt hetekben ezek elindítására is fordítottunk időt, energiát. Mivel most több különböző területre léptünk ezzel, így egész biztos nem lesz könnyű dolgunk. De azt gondolom, hogy kitartásunk és elhivatottságunk meghozza gyümölcsét. Talán nem lesz mind végtelen hosszú életű, de mi mindegyikben látunk fantáziát. A megvalósításhoz pedig van bennünk elég erő és kitartás. És az sem utolsó, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk, segítik a munkánkat, lendítenek minket előre. Mintha mindenkinek feladata lenne részt venni ennek a létrehozásában és megvalósításában. Nagy öröm tudni, hogy egyre többen vagyunk, és egyre többen dolgozunk a közös célért.

Itt jöttem rá, mennyire nem akarok csupán egy szakmához, egy területhez érteni. Vagyis ez is egy szakma, ami felé törekszem, de picit más.. Ha most csak egyik vagy másik területet láttam volna, akkor ebből legjobb esetben is csak 1-2 vonal indulhatott volna el. Én sosem akartam csak ez vagy csak az lenni, mert szerintem ezzel rendkívül beszűkül az ember tudata. Lehet, hogy valamiben lehetsz jó, de aki nem tekintget szét, annak egy pici terület felemésztheti a kreativitását és a tudását is. Gondolhatod, hogy én ezzel már a ló másik oldalára estem, de nem. Egy konkrét dolog van, ami a legfontosabb, hogy ebben jó legyek, és ez pedig a cégvezetés és befektetői attitűd. Minden más, ami a cég égisze alatt történik, vagy bármi amit a munkám során megtanulok, az csak szélesíti a tudatomat és a látókörömet, és fejleszti a készségeimet.

Azért az fontos, hogy az egyes részekben is otthon legyek...na nem az apró részletekig, csak nagy vonalakban. Még akkor is, ha sosem fogom használni én magam, át kell látnom a működést. Bármiről is legyen szó, egy cégvezetőnek, befektetőnek ez kötelessége, enélkül nem tudja mit csinál a cége. Én pedig ez akarok lenni. Ezért most még egy iskolapadba is beülnék, hogy tanuljak :) A hétvégéimet újabb tudás megszerzésére áldozom az új irányvonalak indítása miatt.
Pár éve csináltam egy csinos célfalat..eddig teljesen jól mutatta az irányt, de tegnap rájöttem, hogy egy része már megvalósult, más része már túl kicsi álomnak és egy harmadik része teljesen elavult. Itt az idő egy kis frissítésre. Új célok és újabb példalépek kerülnek ki a falra, hogy a következőkben ők mutassák az irányt minden nap.

Lelkesítő megszállottság

Az év első 8 hónapja kemény munkával telt. Szárnypróbálgatások, jól és kevésbé jól elsült cselekedetek, de még mindig lelkesen dolgozom az álmomon.
Az utóbbi néhány hónapban láttam sikeres vagy a siker felé tartó embereket. Egytől egyig megszállottan, gyerekkoruktól vagy hosszú évek óta fejlesztik magukat, hogy egyszer elérjék a céljukat.
Egyikük még csak 13 éves, 5 éve jár énektanárhoz, és óvodás kora óta énekes szeretne lenni. Szabadidejében gyakorol, énekel kottát olvas.
Másikuk sikeres üzletember, évek óta fejleszti a személyiségét, és a céljainak megfelelően cselekszik. Szabadidejében megszállottan bújja a könyveket, és a neten sikeres emberek beszédei után kutat.
Sorolhatnék még, de azt hiszem a lényeg ebből is látszik: a sikert nem adják ingyen.
Bármit is jelentsen valakinek a "siker", azért keményen kell dolgoznia.
Ez főleg azért nagy kihívás, mert siker érdekében kizárólag magadat kell megváltoztatnod. A szokásaidat, a gondolkodásodat, a véleményedet, az uralkodó gondolataidat, a cselekedeteidet és az emberi kapcsolataidat.
A környezetük rendszerint megszállottnak vagy őrültnek tartja őket, akik csak egy témáról tudnak beszélni. Hiszen ez érdekli őket, ekörül forog minden gondolatuk. Céljaik tiszták és határozottak. Ezek az emberek rendkívül erős jellemek.



Körbenézek, és látom, hogy a legtöbb ember körülöttem nem ilyen.

Anno egy hálózatépítő cégnél dogozva láttam, hogy sokan csak legyintenek a nagy vezetőkre, hogy őrültek. Sikerről és boldogságról beszélnek lelkesedéssel - "ugyan, ki veszi ezt be?"
A kételkedők, akik nem is voltak képesek változni, rendszerint céltalan és határozatlan emberek voltak. Fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek magukkal a világban, és megrémítette őket hogy másoknak vannak céljai. Nem is voltak elég erősek ahhoz, hogy ezen változtassanak, és valóban találjanak egy célt. Lássuk be, célt és álmokat találni magunknak valóban nehéz.
Én gyerekoromtól tudtam az irányt, mégis nagyon nehéz volt, amikor mindezt szavakba, vagy képekbe kellett önteni. Hónapokat töltöttem el vele. Többször új füzetet indítottam, amíg tökéletesen meg nem fogalmaztam a célt.
Azóta ez már fejben is megy, a sok írásos gyakorlás után már nem feltétlenül szükséges a füzet, de még mindig sokkal nagyobb hatással van rám. Olyan ez, mint a matek.

Azt látom, hogy a barátaim, munkatársaim, ismerőseim körében nagyon kevés embernek vannak céljai. Mindig óvatosan kell fogalmaznom, amikor a sikerekről, célokról beszélek velük. Nem azért mert irigyek... sőt, nagyon is sokan segítőkészek, és szívesen részt vesznek egy egy projektben barátságból. Sokkal inkább azt látom, hogy őrültnek és megszállottnak tartanak, és nem tudnak mit kezdni a lelkesedésemmel.
És amikor beszélgetünk, legszívesebben örömújjongva mesélnék, hogy "Hé srácok, akkora ötletünk van, és ilyen sikerrel fogadták a partnereink...!"
Minden apró előrelépést nagy sikernek élek meg, mert látom, hogy a cél felé visz.

Az elmúlt másfél év lelkesedése lassan bennük is lelkesedést vált ki. Csillogó szemmel de félénken beszélgetünk egy egy lehetőségről az ő életükben is. Azt hiszem, feladatom, hogy ilyenkor támogassam őket is ebben, ahogyan azt velem is tették anno. Mindegy kinek mi a célja, milyen területen vagy mit szeretne. Ha valaki elhatározta, hogy egy irányba halad, akkor a barátai közül, akik már megjárták ezt az utat, kutya kötelességük ebben támogatni, és nem hagyni lankadni a lelkesedést. Saját tapasztalatomból tudom, hogy néha nem elsőre találjuk meg az utat, de ha irányt váltunk, és jó felé, akkor a lelkesedés csak még nagyobb lesz.
Azt is meg kell tanulnunk, hogy egyáltalán keressük az irányt. Aki erre fogékony, az próbálkozni fog, de akit el sem gondolkodtat a téma, arra nem érdemes ráeröltetni, hisz úgysem kezd vele semmit.

Nem mondhatnám, hogy az elmúlt hetekben sok vagy nagy, kézzel fogható sikereket értem volna el. Inkább csak komoly lépéseket tettem a cél felé. Ez lelkesít. Ettől boldog és ígéretes minden új nap, amikor a cél felé tehetek egy újabb lépést.