A döntések hatalma

Napok óta kényszerpihenőn vagyok, így van időm átgondolni pár olyan dolgot, amit eddig nem. Olyan, mint amikor az agyam végre pihenhet egy rendeset, aztán újult erővel gondolkodik ismét. Rájöttem, bármennyire is erőlködök, nem vagyok jó alkalmazott - még mindig - így kénytelen leszek saját vállalkozásomat felvirágoztatni.
És amikor minden egybevág... Jókor vagyok jó időben, jó emberekkel, jó eseményekkel. Ez lehet a vonzás? Amit nagyon akarsz...? Úgy érzem teljesen új szakasza kezdődik az életemnek. Felmondtam, így a régi munkahelyem súlyos szikláit már nem cipelem, új munkahelyem felé pedig nagy örömmel és várakozással nézek. A kényszerpihenő talán nem a legkellemesebb, de azt biztosan mondhatom, hogy a legjobbkor jött. Kicsit tovább tart a gyógyulás, mint gondoltam, de most még ezt sem bánom. Pár napja még nem hittem, hogy ilyen gyorsan alakulnak az események, de minden jó dolog megindult felém, mint egy lavina. :D
Persze vonatkozik ez a munka részre, mert a szerelem terén még mindig egy pocsolyában toporgok. A jelek szerint talán nem állóvíz, de itt nem haladnak az események olyan jól, ahogy azt én szeretném. Kétlem, hogy az én elvárásaim lennének nagyok! Épp most olvastam a horoszkópot...sosem hiszem hogy igaz, de szeretem elolvasni, hátha mond okosat, amit magamra vonatkoztathatok. :) Róla ezt írják a szerelemben: "Gyakran próbálja elkerülni a felelősségteljes helyzeteket, és nem szereti, ha korlátozzák a szabadságát. " Találó. :) De azt hiszem mindig, minden emberi kapcsolatban tisztán kell látnunk, hogy mit várhatunk a másiktól, és eszerint alakíthatjuk elvárásainkat. Egy hűséges kutya sosem fog ravasz rókaként viselkedni... Ha nem várunk el olyat, amit ő nem is vállalt, hogy teljesít, akkor megkíméljük magunkat a fölösleges csalódásoktól. Na a gyakorlatban ezzel még akadnak gondjaim, így hát vissza a munkára, ahol minden remek! :)
Nehéz előre látni melyik az a pont, ami megváltoztatja az ember életét, és gyökeresen más irányba indul. Nekem is volt pár ilyen már az életemben, mindenkinek volt és lesz is. Amikor 10 évesen USAban tölthettem majdnem 1 évet, amikor a városomtól 260 km-re mentem fősulira és 18 évesen önálló életet kellett kezdenem, amikor 18 évesen életem legelső és talán legnagyobb szerelmével megismerkedtem és máig nagy hatással van rám, amikor egy ledér barátnőm fura világba vezetett be, sok embert ismertem meg és kibújhattam a saját bőrömből :) , amikor idegenforgalomban kezdtem dolgozni, aztán amikor hirtelen huszárvágással a médiában folytattam a karrierem, és amikor egy network marketing rendszerben türelmet és alázatot tanultam befolyásos és értékes emberektől, és miattuk félretettem az egomat... Ezek mind meghatározták az életemet, és még ennél sokkal sokkal több döntés juttatott el oda, ahol most vagyok. A mostai döntéseimre is később így nézek majd, ha emlékezetes lesz, akkor biztosan lényegesen befolyásolja a jövőbeli énemet. A kérdés az, hogy szeretnék-e olyan ember lenni, akit ezek a döntések határoznak meg?
Nos, a jelenlegi döntések halmaza valószínűleg, egy keményebb, tapasztaltabb, önállóbb, üzletiesebb, diplomatikusabb, sikeresebb, boldogabb embert mutatnak majd a jövőben. Szeretnék-e ilyen lenni? A válaszom: IGEN! :)
A szüleimen kívül két nagy példaképem van. Idő közben ők összekötötték az életüket - megjegyzem nagyon helyesen tették! :) Ők mindketten olyanok, aki én is szívesen lennék - egyikük olyan, csak fiúban, külsőre azért maradnék lány... :D:D
Ahogy én látom őket, ők mindig olyan döntéseket hoztak, amik előre vitték az életüket. Átmenetileg ezek okozhattak kényelmetlenséget, de az eredmény mindig mesés.
Az apró döntéseken sem szabad átsiklani... egy pici rossz döntés is okozhatja azt, hogy aztán a jó döntés felé vezető úton el sem indulunk.
Én most úgy érzem a lehető legjobb úton vagyok, a megfelelő emberekkel a megfelelő időben, jó döntéseket hozok, és az eredmény mesés lesz. :) Belátható időn belül érhetek el nagy eredményt, persze ezt hoszú előkészület előzte meg, és készen voltam a lehetőség felismerésére, és természetesen a legnagyobb része még hátra van, ahol szintén sok sok döntés befolyásolja majd az eredményt...
Meg kell jegyeznem, hogy bár szándékosan egyes szám első személyben beszélek, ez nem egyedül rólam szól. De csak a magam nevében nyilatkozok. :)
A mérföldkövekre mindig oda kell figyelni. Olyan lényeges pontok az életben, amik meghatározzák jellemünket, cselekedeteinket, egzisztenciánkat, barátainkat, párunkat, stb.
"Uralkodó gondolataink határozzák meg jellemünket, és ez határozza meg egész külső környezetünket." Mennyire igaz... de lehet, hogy nem azonnal látszik.
Remélem, hogy ha majd később visszanézek életem e szakaszára, akkor mérföldkőnek látom majd, ami új irányba sodort és új jellemet adott. Biztos vagyok benne, hogy így lesz, mert így akarom! :)
Nemrég egy műtétnél sok "bátorító" és fájdalomcsillapító injekciót kaptam. Többet, mint bárki más, én mégis vígan olvastam a szurik után is. A doktornő megkérdezte a műtét kezdeténél, amikor meglátta mennyire észnél vagyok: "Maga nem szereti ha nem tartja a kezében a dolgokat, igaz? Nem engedi kicsúszni a dolgokat a keze közül!" Igen, remélem igaza van. Sokáig tanultam, hogy hogyan legyek ilyen, és persze örököltem is némi hajlandóságot erre... :D Ha igaza volt, akkor mindenki, aki ezen dolgozott jó munkát végzett és örök hálám érte!