Év végi leltár

Ma még a múlttal foglalkozunk, holnap már a jövővel. Ez a nap az, amikor leülünk csendesen és végiggondoljuk mi történt az elmúlt időszakban. Lezárjuk és elengedjük ami rossz volt, és felerősítjük a kellemes érzést azokkal a dolgokkal amik jók voltak.
Ahogy így végignézem a kis filmet a fejemben, azt hiszem pontosan azt kaptam ettől az évtől, amit vártam. Az események és az érzések pontosan úgy történtek ahogy azt előre gondoltam. Kicsit átmeneti időszak ez, fizikailag és lelkileg egyaránt. Idén a karrierem ívelt felfelé minden téren. Bőven van még hova fejlődni, de már az eddig elért eredmények is sikernek számítanak. A személyes kapcsolataimon még többet kell javítani, mert így a barátok, szerelmek kevesebb figyelmet kaptak, és az sem volt minőségi törődés. Nincs olyan, amit megbántam, vagy másképp tettem volna. Lassan minden a helyére kerül, és teljes lesz a kép.
2009 végén azt gondoltam, hogy 2010 a munkáé, és ezért komoly áldozatokat kell hoznom. Azt hiszem ez így is történt. Az ünnepek többnyire adhoc módon teltek az évben. A régi módszer már nem volt jó, az új módszerre még nem volt lehetőségem. És kb mindenre ez igaz az életemben most: a régi már nem jó, az újra még nincs lehetőségem.
2011 minden szempontból kitűnőnek ígérkezik, azt hiszem az évtized legsikeresebb éve áll előttem, sok évfordulóval és nagy várakozásokkal...de erről majd az új évben.

A TV hatalma

Most már közel egy hete teljesen kiiktattam a tv-t az életemből. Egyetlen percre sem kapcsoltam be. Az eredmény döbbenetes!
Gimis koromig sokat néztem tévét...nagyon sokat. Annak ellenére, hogy a sulin kívül rengeteg barátom volt, és gyakran ütöttük el együtt az időt, még mindig sok időm maradt a tévézésre. Aztán a fősulin kevesebb, de még mindig napi több órát ültem a doboz előtt.
Egyszer a baráti társaságból valakinek az az ötlete támadt, hogy mondjunk le a kábeltévéről, és inkább szervezzünk közös programokat. Ez úgy 6-8 éve volt, és akkoriban ez mindenképpen szembeszállt az általánosan elfogadható nézetekkel. Egy fiatal, huszonéves csapat miért akarna lemondani arról, hogy naponta ismerje a legfrissebb zenei klipeket, és lássa a népszerű sorozatokat, netán megnézze a híradót? A válasz egyszerű. Az egyik legnagyobb példaképem, aki sokat tapasztalt már az életben, rádöbbentett minket, hogy a tv előtt ülve pillanatnyilag jól érezhetjük magunkat, de semmi maradandót nem alkotunk, és nem születnek új élmények. Véleménye szerint, ha elmész 3 hétre Hawaiira, úgy hogy közben nincs alkalmad tévét nézni, amikor hazajössz, akkor nem az lesz az első gondolatod, hogy "de kár, hogy kihagytam a híradókat és az xy sorozat részét 3 hétig", hanem rengeteg élménnyel gazdagodva, nyitott elmével szemléled a világot. Ezen elgondolkodva mindannyian lemondtuk a kábeltévét, és igyekeztünk minél több élményt begyűjteni. A három földi sugárzású csatornán nem sok nézhető adás volt, de még így is sikerült néha ott felejtenem magam előtte.
Az utóbbi egy évben azt gondoltam, hogy nagyon keveset nézem a dobozt, de volt pár kedvenc műsorom. A Forma 1, Doktor House, Született feleségek, nyomozós sorozatok, de esténként inkább dvd-ről vagy laptopról néztem Jóbarátokat vagy Simpson családot a nap levezetése képpen.
Vége a Forma1-nek, és lassan megszűnik a földi sugárzás, és az élet úgy hozta, hogy a tévé fizikailag működésképtelen lett. Eleinte furcsa volt. Ennek már majdnem egy hete.
Az elmúlt napokban arra jöttem rá, hogy sokkal több időm van így, és sokkal jobban tudok koncentrálni minden másra.
Nem szorít az idő, hogy ezt vagy azt még megcsinálom, aztán kezdődik a valami a tévében, nem ehhez igazítom a programjaimat, és mivel nem szól a háttérben sem egyik agyalágyult celeb sem, így nem foglalja le az agyamat sem. Felszabadító érzés.
Most esténként Brian Tracy-t vagy zenét hallgatok, vagy beülök a kádba egy kellemes forró fürdőre, a fennmaradó szabadidőmben pedig olvasok, vagy kint sétálok a szabadban. A találkozókat és a munkám egy részét kávézókban, éttermekben, kényelmesen végzem.
Az utóbbi időben úgy tűnt, hogy már nem elég a 24 óra. A munka sok, a szabadidő kevés, már szinte aludni sincs idő, az agyam folyton le van foglalva valamivel, amitől folyton fáradt és nem tud koncentrálni. Ezzel az aprócska változással úgy érzem nyertem napi néhány órát, amit arra használok fel, amire csak akarok. Esténként gyertyát gyújtok, kellemes zene szól, és elgondolkodok olyan dolgokon, amire eddig nem volt időm.

Lelkesítő megszállottság

Az év első 8 hónapja kemény munkával telt. Szárnypróbálgatások, jól és kevésbé jól elsült cselekedetek, de még mindig lelkesen dolgozom az álmomon.
Az utóbbi néhány hónapban láttam sikeres vagy a siker felé tartó embereket. Egytől egyig megszállottan, gyerekkoruktól vagy hosszú évek óta fejlesztik magukat, hogy egyszer elérjék a céljukat.
Egyikük még csak 13 éves, 5 éve jár énektanárhoz, és óvodás kora óta énekes szeretne lenni. Szabadidejében gyakorol, énekel kottát olvas.
Másikuk sikeres üzletember, évek óta fejleszti a személyiségét, és a céljainak megfelelően cselekszik. Szabadidejében megszállottan bújja a könyveket, és a neten sikeres emberek beszédei után kutat.
Sorolhatnék még, de azt hiszem a lényeg ebből is látszik: a sikert nem adják ingyen.
Bármit is jelentsen valakinek a "siker", azért keményen kell dolgoznia.
Ez főleg azért nagy kihívás, mert siker érdekében kizárólag magadat kell megváltoztatnod. A szokásaidat, a gondolkodásodat, a véleményedet, az uralkodó gondolataidat, a cselekedeteidet és az emberi kapcsolataidat.
A környezetük rendszerint megszállottnak vagy őrültnek tartja őket, akik csak egy témáról tudnak beszélni. Hiszen ez érdekli őket, ekörül forog minden gondolatuk. Céljaik tiszták és határozottak. Ezek az emberek rendkívül erős jellemek.



Körbenézek, és látom, hogy a legtöbb ember körülöttem nem ilyen.

Anno egy hálózatépítő cégnél dogozva láttam, hogy sokan csak legyintenek a nagy vezetőkre, hogy őrültek. Sikerről és boldogságról beszélnek lelkesedéssel - "ugyan, ki veszi ezt be?"
A kételkedők, akik nem is voltak képesek változni, rendszerint céltalan és határozatlan emberek voltak. Fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek magukkal a világban, és megrémítette őket hogy másoknak vannak céljai. Nem is voltak elég erősek ahhoz, hogy ezen változtassanak, és valóban találjanak egy célt. Lássuk be, célt és álmokat találni magunknak valóban nehéz.
Én gyerekoromtól tudtam az irányt, mégis nagyon nehéz volt, amikor mindezt szavakba, vagy képekbe kellett önteni. Hónapokat töltöttem el vele. Többször új füzetet indítottam, amíg tökéletesen meg nem fogalmaztam a célt.
Azóta ez már fejben is megy, a sok írásos gyakorlás után már nem feltétlenül szükséges a füzet, de még mindig sokkal nagyobb hatással van rám. Olyan ez, mint a matek.

Azt látom, hogy a barátaim, munkatársaim, ismerőseim körében nagyon kevés embernek vannak céljai. Mindig óvatosan kell fogalmaznom, amikor a sikerekről, célokról beszélek velük. Nem azért mert irigyek... sőt, nagyon is sokan segítőkészek, és szívesen részt vesznek egy egy projektben barátságból. Sokkal inkább azt látom, hogy őrültnek és megszállottnak tartanak, és nem tudnak mit kezdni a lelkesedésemmel.
És amikor beszélgetünk, legszívesebben örömújjongva mesélnék, hogy "Hé srácok, akkora ötletünk van, és ilyen sikerrel fogadták a partnereink...!"
Minden apró előrelépést nagy sikernek élek meg, mert látom, hogy a cél felé visz.

Az elmúlt másfél év lelkesedése lassan bennük is lelkesedést vált ki. Csillogó szemmel de félénken beszélgetünk egy egy lehetőségről az ő életükben is. Azt hiszem, feladatom, hogy ilyenkor támogassam őket is ebben, ahogyan azt velem is tették anno. Mindegy kinek mi a célja, milyen területen vagy mit szeretne. Ha valaki elhatározta, hogy egy irányba halad, akkor a barátai közül, akik már megjárták ezt az utat, kutya kötelességük ebben támogatni, és nem hagyni lankadni a lelkesedést. Saját tapasztalatomból tudom, hogy néha nem elsőre találjuk meg az utat, de ha irányt váltunk, és jó felé, akkor a lelkesedés csak még nagyobb lesz.
Azt is meg kell tanulnunk, hogy egyáltalán keressük az irányt. Aki erre fogékony, az próbálkozni fog, de akit el sem gondolkodtat a téma, arra nem érdemes ráeröltetni, hisz úgysem kezd vele semmit.

Nem mondhatnám, hogy az elmúlt hetekben sok vagy nagy, kézzel fogható sikereket értem volna el. Inkább csak komoly lépéseket tettem a cél felé. Ez lelkesít. Ettől boldog és ígéretes minden új nap, amikor a cél felé tehetek egy újabb lépést.

Új Év, Új Én!

Az újévi fogadalmakra legjobb időpont az új év!
Végül is bármikor lehetne fogadalmakat tenni, de az új év egy kis segítség ehhez.

Én is teszek fogadalmakat, és hogy ne legyen ez csak üres szó, szép képekkel illusztrálom egy kis füzetbe, és az ágyam mellé teszem, hogy minden nap emlékeztessen a feladatokra.
Vannak, amik a 2010 feladatai lesznek, de vannak, amiket majd csak hosszabb távon lehet megvalósítani, de ehhez kellenek előkészületek már idén is.
Napok óta olyan érzésem van, hogy 2011 lesz igazán az én évem minden szempontból, és a 2010 erre felkészülés. Több szempontból is jónak ígérkezik a 2011. Miután egyre erősödött bennem az érzés, megpróbáltam megkeresni az okait. Öt-hat okot is találtam egyből, így elfogadtam, és a 2010-et ennek megfelelően tervezem. Ez nem azt jelenti, hogy ez nem lesz szuper év, csak azt, hogy 2011 hozza meg a várva várt nagy sikereket. Persze az én céljaim elég "nagyok", így talán reális is z az időpont.
Nah most megyek is összeírni a célokat, hogy lássuk mi is a teendő idén. :)