Mr October

Néhány hete a történtektől zavartan, szomorúan, de Mr Wildfire energiájától magabiztosan és merészen tértem haza. Akkor már napok óta üzenetek egész sorát kaptam Mr Smarttól, aki gyerekkori nagy szerelmem. A hazatérés után végre a találkozóra is sor került. Nem tudtam mire számítsak, de az üzeneteiből egyértelmű volt, hogy ő nem csak barátkozni akar. Mr Smart nem csak rettentően okos és művelt, a politika, a gazdaság és a történelem a kisujjában van, de mindemellett vagány is, megjelenésében, szavaiban és cselekedeteiben is. Ráadásul mindemellett helyes és sármos is. Arra számítottam, hogy Mr Smart majd kihúz Mr Big bűvöletéből. Első pillanatra elvarázsolt, az elmúlt 20 évben mit sem változott. Majd jött egy mondat, ami hidegzuhanyként ért. Teljesen összezavart, nem tudtam mégis mit kellene tennem ebben a helyzetben. Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Azt hittem mellette majd nyugalmat találok az elmúlt hetek káosza és érzelmi megpróbáltatásai után, de nem így lett. Tudtam, hogy nem cselekszem helyesen, de a környezet és a lenyűgöző stílus feledtetett velem minden rosszat és csak a boldogság érzése maradt. Napokig nem beszéltem erről senkinek. Én magam sem tudtam, hogy mit gondoljak, vagy mit tegyek ezután. Aztán egy gyerekkori barátnőmnek meséltem a történetet. Nem vártam se együttérzést, se megértést, se iránymutatást, csak el akartam mesélni valakinek aki jól ismer mindkettőnket. A barátnőmmel sok mindent átéltünk együtt, pontosan tudta, hogy mit érzek, nem ítélt el, nem akart irányt mutatni, de néhány okos gondolattal helyre tette a fejemben a káoszt. Aztán egy mondattal felnyitotta a szememet: „ Akkor most lesz egy szép hónapotok, használjátok ki!”. Rájöttem, hogy ez az egyetlen lehetséges opció, ami a legjobb rossz döntés. Elhatároztam, hogy széppé és felejthetetlenné teszem ezt a hónapot Mr Smarttal. Így Mr Smart lett Mr October, My Sweet October. 20 év után mindössze egy hónapot kaptunk az élettől. Hiszem, hogy mindennek oka van. Remélem erre is jó oka van az életnek! Mr October sokban hasonlít Mr Bigre. A legtöbb jó és rossz tulajdonságuk megegyezik. Ugyanazokkal a tulajdonságaikkal varázsolnak el, és ugyanazok a hibáik is. Két különböző élethelyzet, két különböző személyiség, mégis ugyanazok a tulajdonságok. Az elmúlt másfél év Mr Bigről szólt. Nem tudom, hogy Mr Smart ezen változtathatott-e volna…de ezt már sosem tudom meg. Az elmúlt napok Mr Smarttal csodálatosak voltak. Olyan közvetlen és szoros a kapcsolatunk, mintha hónapok óta együtt élnénk. Minden nap egy újabb élmény. Úgy érzem ő a legbiztosabb pont az életemben, akire bármikor bármiben számíthatok. Napról napra erősödik a kötődésünk. Lehet, hogy csak az ő kapuzárási pánikja és az én kapuzárási pánikom esik egybe, de mi van akkor, ha ezek igazi érzelmek? Ma reggel először éreztem, hogy megbántott. Nem szándékosan, és nem is tehetett mást, de az összetartozásunkat lerombolta egy buta jelképpel. Félek, hogy ha ez ennyire számított nekem, akkor ez több, mint amit az élethelyzetünk megenged. Egy hónap lehet túl sok és túl kevés is. Sok, mert rövid idő alatt nagyon közel kerülünk egymáshoz, és végül a hónap végén fájdalmas lesz az elválás. Kevés, mert amilyen boldog vagyok most mellette, nem szeretném, hogy ilyen hamar vége legyen.

Bármi is lesz, biztosan szép emlékként őrizzük majd Októbert mindketten a szívünkben, és ez örökre összeköt minket, még szorosabban mint eddig.

http://www.youtube.com/watch?v=e_V513guJqA&feature=related

A szélrózsa minden irányába nézz...

A hétvége mindig jó alkalom arra, hogy egy kicsit leüljünk és elgondolkodjunk, hol is áll az életünk. Csend, nyugalom, semmi rohanás... Néha nem árt egy-egy ilyen mérföldkövet letenni, különben nem tudjuk, hogy a terveinknek megfelelően alakulnak-e a dolgok. A tegnapi számvetésnél jutott eszembe, hogy már megint nem tudom hol áll a fejem, és ezt még élvezem is :) Több szálon is futnak a dolgok az életemben, amik egyenlőre apróbb sikereket hoznak csak, de nagy reményeket fűzünk hozzájuk.
Pár hónapja elültettünk egy bogarat a fülünkbe: "legyünk holding". Én először arra gondoltam, hogy a jelenlegi két irányvonallal sem tudunk megküzdeni, de valahogy mégis érdekelni kezdett a dolog. Lassan kialakult, hogy van még 3-4 irányvonal, amihez kis erőfeszítéssel de jó szervezéssel még hozzá tudunk szólni. Így hát az elmúlt hetekben ezek elindítására is fordítottunk időt, energiát. Mivel most több különböző területre léptünk ezzel, így egész biztos nem lesz könnyű dolgunk. De azt gondolom, hogy kitartásunk és elhivatottságunk meghozza gyümölcsét. Talán nem lesz mind végtelen hosszú életű, de mi mindegyikben látunk fantáziát. A megvalósításhoz pedig van bennünk elég erő és kitartás. És az sem utolsó, hogy egyre többen csatlakoznak hozzánk, segítik a munkánkat, lendítenek minket előre. Mintha mindenkinek feladata lenne részt venni ennek a létrehozásában és megvalósításában. Nagy öröm tudni, hogy egyre többen vagyunk, és egyre többen dolgozunk a közös célért.

Itt jöttem rá, mennyire nem akarok csupán egy szakmához, egy területhez érteni. Vagyis ez is egy szakma, ami felé törekszem, de picit más.. Ha most csak egyik vagy másik területet láttam volna, akkor ebből legjobb esetben is csak 1-2 vonal indulhatott volna el. Én sosem akartam csak ez vagy csak az lenni, mert szerintem ezzel rendkívül beszűkül az ember tudata. Lehet, hogy valamiben lehetsz jó, de aki nem tekintget szét, annak egy pici terület felemésztheti a kreativitását és a tudását is. Gondolhatod, hogy én ezzel már a ló másik oldalára estem, de nem. Egy konkrét dolog van, ami a legfontosabb, hogy ebben jó legyek, és ez pedig a cégvezetés és befektetői attitűd. Minden más, ami a cég égisze alatt történik, vagy bármi amit a munkám során megtanulok, az csak szélesíti a tudatomat és a látókörömet, és fejleszti a készségeimet.

Azért az fontos, hogy az egyes részekben is otthon legyek...na nem az apró részletekig, csak nagy vonalakban. Még akkor is, ha sosem fogom használni én magam, át kell látnom a működést. Bármiről is legyen szó, egy cégvezetőnek, befektetőnek ez kötelessége, enélkül nem tudja mit csinál a cége. Én pedig ez akarok lenni. Ezért most még egy iskolapadba is beülnék, hogy tanuljak :) A hétvégéimet újabb tudás megszerzésére áldozom az új irányvonalak indítása miatt.
Pár éve csináltam egy csinos célfalat..eddig teljesen jól mutatta az irányt, de tegnap rájöttem, hogy egy része már megvalósult, más része már túl kicsi álomnak és egy harmadik része teljesen elavult. Itt az idő egy kis frissítésre. Új célok és újabb példalépek kerülnek ki a falra, hogy a következőkben ők mutassák az irányt minden nap.

A változás jó!

Ha messzire költözöl, akkor annak az a jó és a rossz része is, hogy nem vagy ott, ahol eddig.
Új helyszín, új lakás, új körülmények, új emberek, új mindennapi rutin és új kihívások és lehetőségek. A változás jó. Akik kilépnek a komfortzónából, azok olyan dolgokat tapasztalhatnak meg, amiket azelőtt soha, és a "régi" helyükön soha nem is tudtak volna. Legtöbbször a családra vagy barátokra hivatkozunk, azután kiderül, hogy a családot úgyse látjuk minden nap, a barátság 90% pedig mulandó... a maradék 10% pedig a távolsággal sem gyengül.
Leginkább az emberi kapcsolatok mércéje lehet a távolság. A szerelmek erősödnek vagy teljesen kihunynak, a barátságok szorosabbra fűződnek vagy teljesen eltávolodnak egymástól az emberek, de az biztos, hogy olyan nem marad, mint azelőtt. A különböző élmények miatt persze a szakadék nőhet az idő elteltével, van ami a féltékenység, és van ami az érdektelenség miatt. Akikkel azelőtt se foglalkoztunk igazán, azzal a távolság vagy idő növekedésével még kevesebbet törődhetünk, akikre pedig irigyek vagyunk, fél szemmel még odanézünk, hogy lássuk mi történik vele.
A távol lévő emberek kevesebbszer okoznak csalódást, mint a közelebb lévők, ezért lehet picit csábítóbb. Valakire sokat gondolsz, de félsz, hogy már annyira más úton haladtok, hogy a szakadékok már áthidalhatatlanok. Egy ideig szemet lehet hunyni felette, de előbb-utóbb kiderül.
Ha az embereket kívülről és objektíven szemléljük, félretéve minden érzelmet, akkor láthatjuk az igazi énjüket. A cselekedeteik, a mondataik, a közös élmények és a tapasztalatok alapján mindenki le tudja vonni a következtetéseket a másikról, legfeljebb csak nem vagyunk elég bátrak ehhez a lépéshez.
Attól, hogy valakivel jól érezzük magunkat, még nem biztos hogy az igazi társ, és attól, hogy valaki akadályokat gördít elénk, még nem biztos, hogy ellenség. A szándék és a tettek összefüggnek. Valaki minden jó szándéka ellenére sem könnyíti meg a helyzetünket, valaki pedig a rossz szándékot nyájas külsőbe öltöztetve elhiteti velünk hogy mellettünk áll.
Merjünk bátrak lenni, a dolgok mögé nézni, és a saját érdekünkben őszintének lenni magunkkal! Így mindig sejthetjük majd, hogy mire számíthatunk.
Régi és új, mély és felszínes barátságok jutottak eszembe az elmúlt napokban. Amikor egy másik embert így "kívülről" próbálunk szemlélni és őszintén meglátni a jót és rosszat egyaránt, a későbbiekben még így is hajlamosak vagyunk elfelejteni. Bízunk benne, hogy most tényleg jót akar, vagy ok nélkül is a rosszat feltételezzük.
A legszomorúbb és a legboldogabb helyzetek is egy ilyen szűrőrendszert alkotnak. Hogy kikkel osztjuk meg és hogyan, az a kapcsolatunkról és magunkról árul el sokat.
Önismeretben kicsit elmerülve, néhány eseményt vizsgálva magammal kapcsolatban is rájöttem bizonyos dolgokra. Az idő múlásával egyre kevésbé vagyok empatikus, ami miatt bizonyos emberektől és helyzetektől távolabb kerültem, bizonyos emberekhez és helyzetekhez pedig közelebb. Így van ez mindannyiunkkal. Amikor egyik tulajdonságunk változik, akkor a környezetünk egy része is változik. Egy ideig talán még megtanulhatjuk ezt kezelni és nem kimutatni, de nem fogjuk jól érezni magunkat már abban a szituációban.
A minap egyik ismerősöm drasztikus lépésre szánta el magát, és hátat fordítva eddigi életének, barátainak, karrierjének, teljesen új életet kezd egy másik környezetben. Ő sokakkal ellentétben nem a helyszínen változtatott, hanem az életmódján, életfilozófiáján és hozzáállásán. Egy ilyen változás nem megy egyik napról a másikra, évek óta halmozódott fel benne a gondolat, és most eljött az idő... Mivel eddig nagy hatással volt rám az élethez való hozzáállása, a tapasztalata és az iránymutatásai, ezért elgondolkodtam, hogy vajon az "új ember" is hasonlóan kedves lesz-e a szívemnek. Ő már biztosan tudja erre a választ, és tudatosan halad az új célja felé, idővel pedig mi, a többiek is megtudjuk.
Én hiszem, hogy minden változtatás fejlődés, a változás jó, és az ezzel járó átmeneti apró kellemetlenségek és bizonytalanságok után mindig valami izgalmas és jobb következik! :)

BÚÉK 2011

Talán kicsit egyedi módon "elemzem" a 2011-es év jelentését, de mindenképpen pozitív várakozásaim vannak.
Először is, két 1-es szám van benne, csak úgy, mint az én születési évemben. A születési dátumomban összesen öt darab 1-es szám szerepel, és ez valahogy mindig is tetszett. :)
Összeadva a számokat pedig a 2+0+1+1=4, ugyanúgy, mint az én teljes születési dátumom számainak összege.... mint mondtam, koránt sem szakszerűen közelítem meg ezt a témakört.

Hihetetlen mekkora hatása van annak, hogy mit gondolunk egy dologról. Szilveszterkor mindenkinek nagy várakozásai vannak az új évre, és másnap mikor felkelünk más embernek érezzük magunkat. Valami megváltozott. Segít ebben az is, hogy a környezetünkben élő többi ember is hasonlóan érez, tesz, erősítve bennünk is ezt az érzést. "Mától lefogyok", "Megvalósítom az álmom", "Mostantól rendszeresen sportolok", "Leszokok a cigiről" Megtanulok egy nyelvet vagy zongorázni , mostantól másképp fogok valamit csinálni... olyan dolgokat fogadunk meg ilyenkor, amikre eddig nem volt elég erőnk vagy elhatározásunk, és az új évtől várjuk a változást. Pszichológiailag egyszerűbb ilyenkor fogadalmat tennünk, de a betartásához továbbra is nagy erőfeszítések kellenek. Ha eddig nem sikerült a fogyókúra vagy leszokni a cigiről, akkor azért volt mert nem gondoltad komolyan, vagy nem volt elég erős az elhatározás...enélkül az új évben sem fog sikerülni, de mindenképpen értékelendő a törekvés.
Ehhez képest vannak olyan dolgok, amik egyfajta "új évi lottóra" hasonlítanak. Azt mondjuk, hogy lencsét eszünk, hogy gazdagság és bőség várjon ránk az új évben. Ez olyan, mint amikor veszel egy lottót és várod, hogy bármilyen erőfeszítés nélkül a szádba repüljön a sült galamb. A lencse egészséges, és igazából én is szeretek megemlékezni a babonákról, de szerintem senki se gondol bele, hogy ezzel még nincs elvégezve a munka. "Lencsét ettem, jöhet a jólét!" Az életben semmi sincs ingyen, így a jólét, bőség és boldogság sem. Lencseevés közben gondoljunk arra, hogy mi mindent tehetnénk idén azért, hogy több pénzt keressünk, boldogabbá tegyük a családunkat, barátainkat, és eközben mi is jobban érezzük magunkat.
Érzéseinket gondolatainkkal, gondolatainkat tetteinkkel erősítsük! Tetteink pedig az érzéseinket befolyásolják majd...és így tovább.
Nálam a változás még az óévben kezdődött. Picit átrendeztem a lakást, kidobáltam pár dolgot, amire semmi szükség sem volt a lakásban, és pár otthonos textíliával feldobtam a hangulatot. Télen az ember több időt tölt otthon, és bár oka van, hogy nem költök sokat a lakásra, de pár apróság sokat számíthat. Ez is az érzéseimet befolyásolja. Azért nem veszek a lakásba drága dolgokat, mert azt gondolom, hogy valahol máshol kellene élnem és ehhez segítséget ad, ha nem kötődök olyan dolgokhoz, amik nem mozdíthatóak. Viszont egyrészt itthonról dolgozok sokat, ezért jó, ha közben kellemes érzésekkel tölt meg a környezetem.
Azt is végig kell gondolnunk, hogy emberi kapcsolatainkban mennyire vagyunk következetesek.
Nézzük meg kik azok a barátok, akikkel vigyázni kell, tudjuk-e, hogy melyik barátunkra mikor számíthatunk, illetve azok, akik valódi és legszorosabb barátaink, tényleg adunk-e annyit, mint amennyit tőlük kapunk! Az év során is igyekszem erre odafigyelni, de a mindennapok rohanásaiban az ember hajlamos lehet felszínesen vizsgálni ezt a kérdést. Fontos, hogy tudjuk kitől mit várhatunk, és mi mit adunk nekik. Valóban erre van szüksége, amit adunk? És nekünk valóban arra, amit ő ad? A jó barátságban, ugyanúgy mint bármely emberi kapcsolatban alkalmazkodnunk kell, és tudnunk, hogy milyen a kapcsolatunk minősége. Ugyanez vonatkozik a párkapcsolatokra. A felszínesség vagy megszokás miatt könnyen félresiklik bármilyen kapcsolat. De mindennapi életünket és fejlődésünket meghatározzák a környezetünkben élő emberek, azért nagyon óvatosan kell "válogatnunk"! Láttam - és szerintem már mindannyian láttunk - barátok vagy párkapcsolat miatt romokba dőlni embereket. Ez is egy választás. De olyanokat is láttam már, akik az erős meggyőződéseik és a barátaik gondolkodása révén hatalmas léptekkel haladtak előre, és rövid időn belül nem várt sikereket értek el.

A gondolkodásra alkalmas lehet egy csendes hétvége is az év bármely napján. Az új év csak egy picit megkönnyíti ezt a változást. Legyünk kitartóak az elhatározásainkban, és ne hagyjuk, hogy a környezetünk lebeszéljen róla!
Sok sikert és boldog új évet! :)

Év végi leltár

Ma még a múlttal foglalkozunk, holnap már a jövővel. Ez a nap az, amikor leülünk csendesen és végiggondoljuk mi történt az elmúlt időszakban. Lezárjuk és elengedjük ami rossz volt, és felerősítjük a kellemes érzést azokkal a dolgokkal amik jók voltak.
Ahogy így végignézem a kis filmet a fejemben, azt hiszem pontosan azt kaptam ettől az évtől, amit vártam. Az események és az érzések pontosan úgy történtek ahogy azt előre gondoltam. Kicsit átmeneti időszak ez, fizikailag és lelkileg egyaránt. Idén a karrierem ívelt felfelé minden téren. Bőven van még hova fejlődni, de már az eddig elért eredmények is sikernek számítanak. A személyes kapcsolataimon még többet kell javítani, mert így a barátok, szerelmek kevesebb figyelmet kaptak, és az sem volt minőségi törődés. Nincs olyan, amit megbántam, vagy másképp tettem volna. Lassan minden a helyére kerül, és teljes lesz a kép.
2009 végén azt gondoltam, hogy 2010 a munkáé, és ezért komoly áldozatokat kell hoznom. Azt hiszem ez így is történt. Az ünnepek többnyire adhoc módon teltek az évben. A régi módszer már nem volt jó, az új módszerre még nem volt lehetőségem. És kb mindenre ez igaz az életemben most: a régi már nem jó, az újra még nincs lehetőségem.
2011 minden szempontból kitűnőnek ígérkezik, azt hiszem az évtized legsikeresebb éve áll előttem, sok évfordulóval és nagy várakozásokkal...de erről majd az új évben.

A TV hatalma

Most már közel egy hete teljesen kiiktattam a tv-t az életemből. Egyetlen percre sem kapcsoltam be. Az eredmény döbbenetes!
Gimis koromig sokat néztem tévét...nagyon sokat. Annak ellenére, hogy a sulin kívül rengeteg barátom volt, és gyakran ütöttük el együtt az időt, még mindig sok időm maradt a tévézésre. Aztán a fősulin kevesebb, de még mindig napi több órát ültem a doboz előtt.
Egyszer a baráti társaságból valakinek az az ötlete támadt, hogy mondjunk le a kábeltévéről, és inkább szervezzünk közös programokat. Ez úgy 6-8 éve volt, és akkoriban ez mindenképpen szembeszállt az általánosan elfogadható nézetekkel. Egy fiatal, huszonéves csapat miért akarna lemondani arról, hogy naponta ismerje a legfrissebb zenei klipeket, és lássa a népszerű sorozatokat, netán megnézze a híradót? A válasz egyszerű. Az egyik legnagyobb példaképem, aki sokat tapasztalt már az életben, rádöbbentett minket, hogy a tv előtt ülve pillanatnyilag jól érezhetjük magunkat, de semmi maradandót nem alkotunk, és nem születnek új élmények. Véleménye szerint, ha elmész 3 hétre Hawaiira, úgy hogy közben nincs alkalmad tévét nézni, amikor hazajössz, akkor nem az lesz az első gondolatod, hogy "de kár, hogy kihagytam a híradókat és az xy sorozat részét 3 hétig", hanem rengeteg élménnyel gazdagodva, nyitott elmével szemléled a világot. Ezen elgondolkodva mindannyian lemondtuk a kábeltévét, és igyekeztünk minél több élményt begyűjteni. A három földi sugárzású csatornán nem sok nézhető adás volt, de még így is sikerült néha ott felejtenem magam előtte.
Az utóbbi egy évben azt gondoltam, hogy nagyon keveset nézem a dobozt, de volt pár kedvenc műsorom. A Forma 1, Doktor House, Született feleségek, nyomozós sorozatok, de esténként inkább dvd-ről vagy laptopról néztem Jóbarátokat vagy Simpson családot a nap levezetése képpen.
Vége a Forma1-nek, és lassan megszűnik a földi sugárzás, és az élet úgy hozta, hogy a tévé fizikailag működésképtelen lett. Eleinte furcsa volt. Ennek már majdnem egy hete.
Az elmúlt napokban arra jöttem rá, hogy sokkal több időm van így, és sokkal jobban tudok koncentrálni minden másra.
Nem szorít az idő, hogy ezt vagy azt még megcsinálom, aztán kezdődik a valami a tévében, nem ehhez igazítom a programjaimat, és mivel nem szól a háttérben sem egyik agyalágyult celeb sem, így nem foglalja le az agyamat sem. Felszabadító érzés.
Most esténként Brian Tracy-t vagy zenét hallgatok, vagy beülök a kádba egy kellemes forró fürdőre, a fennmaradó szabadidőmben pedig olvasok, vagy kint sétálok a szabadban. A találkozókat és a munkám egy részét kávézókban, éttermekben, kényelmesen végzem.
Az utóbbi időben úgy tűnt, hogy már nem elég a 24 óra. A munka sok, a szabadidő kevés, már szinte aludni sincs idő, az agyam folyton le van foglalva valamivel, amitől folyton fáradt és nem tud koncentrálni. Ezzel az aprócska változással úgy érzem nyertem napi néhány órát, amit arra használok fel, amire csak akarok. Esténként gyertyát gyújtok, kellemes zene szól, és elgondolkodok olyan dolgokon, amire eddig nem volt időm.

Lelkesítő megszállottság

Az év első 8 hónapja kemény munkával telt. Szárnypróbálgatások, jól és kevésbé jól elsült cselekedetek, de még mindig lelkesen dolgozom az álmomon.
Az utóbbi néhány hónapban láttam sikeres vagy a siker felé tartó embereket. Egytől egyig megszállottan, gyerekkoruktól vagy hosszú évek óta fejlesztik magukat, hogy egyszer elérjék a céljukat.
Egyikük még csak 13 éves, 5 éve jár énektanárhoz, és óvodás kora óta énekes szeretne lenni. Szabadidejében gyakorol, énekel kottát olvas.
Másikuk sikeres üzletember, évek óta fejleszti a személyiségét, és a céljainak megfelelően cselekszik. Szabadidejében megszállottan bújja a könyveket, és a neten sikeres emberek beszédei után kutat.
Sorolhatnék még, de azt hiszem a lényeg ebből is látszik: a sikert nem adják ingyen.
Bármit is jelentsen valakinek a "siker", azért keményen kell dolgoznia.
Ez főleg azért nagy kihívás, mert siker érdekében kizárólag magadat kell megváltoztatnod. A szokásaidat, a gondolkodásodat, a véleményedet, az uralkodó gondolataidat, a cselekedeteidet és az emberi kapcsolataidat.
A környezetük rendszerint megszállottnak vagy őrültnek tartja őket, akik csak egy témáról tudnak beszélni. Hiszen ez érdekli őket, ekörül forog minden gondolatuk. Céljaik tiszták és határozottak. Ezek az emberek rendkívül erős jellemek.



Körbenézek, és látom, hogy a legtöbb ember körülöttem nem ilyen.

Anno egy hálózatépítő cégnél dogozva láttam, hogy sokan csak legyintenek a nagy vezetőkre, hogy őrültek. Sikerről és boldogságról beszélnek lelkesedéssel - "ugyan, ki veszi ezt be?"
A kételkedők, akik nem is voltak képesek változni, rendszerint céltalan és határozatlan emberek voltak. Fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek magukkal a világban, és megrémítette őket hogy másoknak vannak céljai. Nem is voltak elég erősek ahhoz, hogy ezen változtassanak, és valóban találjanak egy célt. Lássuk be, célt és álmokat találni magunknak valóban nehéz.
Én gyerekoromtól tudtam az irányt, mégis nagyon nehéz volt, amikor mindezt szavakba, vagy képekbe kellett önteni. Hónapokat töltöttem el vele. Többször új füzetet indítottam, amíg tökéletesen meg nem fogalmaztam a célt.
Azóta ez már fejben is megy, a sok írásos gyakorlás után már nem feltétlenül szükséges a füzet, de még mindig sokkal nagyobb hatással van rám. Olyan ez, mint a matek.

Azt látom, hogy a barátaim, munkatársaim, ismerőseim körében nagyon kevés embernek vannak céljai. Mindig óvatosan kell fogalmaznom, amikor a sikerekről, célokról beszélek velük. Nem azért mert irigyek... sőt, nagyon is sokan segítőkészek, és szívesen részt vesznek egy egy projektben barátságból. Sokkal inkább azt látom, hogy őrültnek és megszállottnak tartanak, és nem tudnak mit kezdni a lelkesedésemmel.
És amikor beszélgetünk, legszívesebben örömújjongva mesélnék, hogy "Hé srácok, akkora ötletünk van, és ilyen sikerrel fogadták a partnereink...!"
Minden apró előrelépést nagy sikernek élek meg, mert látom, hogy a cél felé visz.

Az elmúlt másfél év lelkesedése lassan bennük is lelkesedést vált ki. Csillogó szemmel de félénken beszélgetünk egy egy lehetőségről az ő életükben is. Azt hiszem, feladatom, hogy ilyenkor támogassam őket is ebben, ahogyan azt velem is tették anno. Mindegy kinek mi a célja, milyen területen vagy mit szeretne. Ha valaki elhatározta, hogy egy irányba halad, akkor a barátai közül, akik már megjárták ezt az utat, kutya kötelességük ebben támogatni, és nem hagyni lankadni a lelkesedést. Saját tapasztalatomból tudom, hogy néha nem elsőre találjuk meg az utat, de ha irányt váltunk, és jó felé, akkor a lelkesedés csak még nagyobb lesz.
Azt is meg kell tanulnunk, hogy egyáltalán keressük az irányt. Aki erre fogékony, az próbálkozni fog, de akit el sem gondolkodtat a téma, arra nem érdemes ráeröltetni, hisz úgysem kezd vele semmit.

Nem mondhatnám, hogy az elmúlt hetekben sok vagy nagy, kézzel fogható sikereket értem volna el. Inkább csak komoly lépéseket tettem a cél felé. Ez lelkesít. Ettől boldog és ígéretes minden új nap, amikor a cél felé tehetek egy újabb lépést.